Karácsony a Táncsics Kollégiumban, a negyedik adventi gyertya meggyújtása

Karácsony. Világszerte ünneplik, mégis mindenkinek mást jelent: összebújást a szerelmeseknek, bűvös ajándékokat a gyerekeknek, baráti   összejöveteleket, békülést hozó napokat a családoknak; egyeseknek magányos emlékezést, keserédes borozgatást a régmúlt kulacsából. Van, aki házát, kertjét csillogó díszbe öltözteti, és van, aki csak a szívében gyújt egy kicsiny gyertyát.

Ünnepségünkön Bibok Róbert igazgató úr köszöntötte a kollégium közösségét és gyújtotta meg a negyedik gyertyát.

Adventi hangversenyünk:

Három karácsonyi éneket hallgattunk meg citera kísérettel Sipos Dorina és Komlósdi Sára előadásában.

Bach: G-dúr Preludiumát gordonkán játszotta Márton Zsófia.

Carol of the Bells. Harangozó Hanna és Harsányi Rozina fuvolajátékát Kapitány Áron kísérte zongorán.

Fang Filoména olvasott fel Pilinszky János Advent című írásából részletet.

Moreno Torroba – Torija című művét Tóth Emma adta elő gitáron.

Louis-Claude Daquin: Noel variációk című művét Kuklis Richárd játszotta  zongorán.

Műsorunkat kollégiumi hagyományainkhoz híven közös énekléssel zártuk. Az éneklést Prezsmer Flóra irányította.

Hálásan köszönjük minden kedves szereplőnek a ragyogó koncertélményt,

illetve köszönjük Guti Zoé Rózának a felejthetetlen műsorközlést,

a technikusok, Pint László és Olar Alexander lelkiismeretes munkáját,

valamint az emlékezetes fotókat Kovács Kittinek.

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket.

Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János: Advent

KÉPEK